HIRDETÉSEK

2017. szeptember 17. 

Évközi 24. vasárnap

1. Évközi 24. vasárnap van.

2. A héten hétfőn és pénteken a Plébánián az ügyfélfogadás szünetel. 

3. Kedden, szeptember 19-én du. ½ 5-kor folytatódik a Plébánián a katekumenátus, a szentségek vételére való felkészítés azon felnőttek számára, akik valamilyen oknál fogva nem részesültek a keresztségben, a bérmálásban vagy a szentáldozásban. A keresztény házasságrendezésekben is szívesen segítünk. Akik szeretnék pótolni a hiányzó szentségeket, szívesen segítünk nekik.

4. Szombaton az esti szentmisén a Városlődi Vegyeskar énekel, Tóvári Lajos születésének 100-ik évfordulója alkalmából, aki Kőszegen kántor – karnagy tanító volt, és a Városlődi Vegyeskar alapítója.

2017. szeptember

HÍVOM A CSALÁDOKAT, 
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET ÉS SZERELMESEKET, 
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

A tízéves érettségi találkozóra a többség házastársával együtt jött el. Voltak egyedülállók is, és voltak, akik férjüket, vagy feleségüket osztály-, vagy iskolatársaik közül választották. Mindnyájan nagy örömmel jöttek feleleveníteni a közös élményeket, elbeszélni az elmúlt tíz évben történteket. Osztályfőnökük úgy köszöntötte őket, mintha még most is az „ő osztálya” volnának. Meséljétek el – mondta –, hogy hogyan éltek. Sokatokról tudom, hogy mi történt veletek, hol dolgoztok, kinek hány gyereke van, de most legjobban az érdekelne, hogy hogyan érzitek magatokat, hogyan értékelitek az érettségi óta eltelt éveiteket. Szeretném, ha nem panaszkodnátok, inkább azt mondjátok el, hogy min munkálkodtok, mit tesztek azért, hogy vágyaitok teljesüljenek, hogy életetek jobb és szebb legyen, hogy azok az esetleges gondok, nehézségek, amelyek miatt panaszkodhatnátok, elháruljanak. A fiúk-lányok sorra beszámoltak dolgaikról, egyesek kicsit visszafogottan, mások őszintén és az osztályfőnök kérését komolyan véve. Egy lány azonban, aki még egyedül élt, és az osztályban a legmagasabb, közel két méter magas volt, kicsit keserűen beszélt. Könnyű volt nektek – mondta –, nekem folyton kosárlabdáznom kellett, naponta edzés, heti két-három meccs, vidéken és külföldön. Én nem értem rá randevúzni, folyton csak a kosárlabdáztam. Most, hogy már kezdek kiöregedni, a kosarazást is be kell fejeznem. A korban hozzám illő fiúk már mind elkeltek, szóval alig remélhetek egy komoly találkozást. Te szép sport-karriert futottál be – szólt közbe az egyik osztálytárs –, a sikereidnek csak örülsz? Túl nagy ára van ezeknek a „sikereknek” – válaszolt a kosaras lány –, és mire megyek vele? Az biztos, hogy ha újra kezdhetném, nem ezt az utat választanám.

MARTÍ ZOLTÁN

NYITOTT SZÍV – NYITOTT AJTÓ

Vasárnap, nem sokkal nyolc óra előtt, Budapest belvárosa: igazi tökéletes nyári este, remek idő, szépen lenyugvó nap és egy nyitott templom.

Amíg kint mosolyogva beszélgetnek néhányan, avagy sétáltatják kutyáikat, addig Isten házának ajtaja nyitva, benne szentmise.  Mint mindig, szinte most is irgalmatlan tömeg az esti fiatalok miséjén.  Szinte alig látni hátulról az oltárt, és a zöld ruhában öltözött papot: a jelenlévők többsége harminc év alatti fiatal. Pont olyanok, mint bármilyen velük egyidős lány vagy srác! Ugyanazokkal a gondolatokkal, ugyanazokban a ruhákban, ugyanazokkal az örömökkel és a problémákkal.  Nem csodabogarak, nem földönkívüliek, hanem „csak” keresztények.

Persze ahogy körbenézel, látod, hogy mennyire különböző figurák: vannak elegánsak, szemüvegesek, művészlelkek, igazi jogász kinézetűek, szegények és gazdagok. Rengeteg dologban különböznek, de egy dolog összeköti őket: Istent keresik vasárnap este.